Amióta kint vagyok ( és ezt bátran kijelenthetem, hogy már a hetvenedik nap, csakhogy ez az egész tökre mágikusan hangozzon...mert ugye hetven...tehát kerek szám... de ez igazából lényegtelen) minden egyes nap a köztem és az elveim közti küzdelemről szólt. 

Arról, hogy mindig is volt egy sajátos gondolkodásmódom, voltak elképzeléseim a világról, magam alkotta képzeteim, ami egy igazán jó dolog, de tényleg. Ha az embernek vannak céljai, szabályai, motivációja, az egy nemes tulajdonság és talán manapság már ritka. De mi van akkor, ha ezt újra és újra megkérdőjelezik? 

Csak hogy tiszta legyen: Én egy roppant pozitív személyiség vagyok. Amúgy, egyébként....

Többek közt azt vallom, hogy nincs olyan, hogy egy esély. Vagy kettő. Vagy utolsó. Mert változnak a dolgok és nem jó - nem ajánlatos - ennyire sarkalatosan gondolkodni, mert könnyen csapdába eshetünk. 

A másik fontos szabály, ami szerint tengetem a mindennapjaimat, hogy minden egyes helyzetet megpróbálok élvezni. Ha nem megy (mert előfordulhat), akkor igyekszem tanulni belőle. Mert ha úgy gondolod, hogy semmit nem tanultál a helyzetből, akkor valamire nem figyeltél. És ezt loptam, bevallom. Ezt nem én mondtam, hanem egy nagy ember.

De hogy mi történik idekint? Miről szólt eddig ez a bűvös hetvenes?

- Igen, te ilyen fasza vagy? Elveid vannak? Ennyire nagyra tartod magad? - Akkor bizonyítsd be, hogy igazad van!

... Különben húzd le magad a klotyón, azt javaslom.  - Ezt kaptam meg Minden.Egyes.Nap.

De tényleg mindegyik erről szólt. 

Ha jó kedvvel indultam neki, valami mindig történt. Ha egykedvű voltam, vagy ha rossznak tűnt minden, addig semmi sem változott, míg én nem tettem érte. Persze ez így van rendjén: ha kell valami, vedd el; ha akarsz valamit, mondd! 

Azt bevallom, néhány lökést megérdemeltem. Hajlamos vagyok arra, hogy szépen a leghátsó székre leülve, láthatatlanná váljak és megvárjam, míg a helyzet megoldja önmagát. Így is lehet, igen, de akkor nem szabad várnom semmit viszonzásul. 

Néha a takaró alá is képes vagyok bebújni, hátha tudom sürgetni az időt és inkább ne történjen semmi, csak múljon el minden. Nevetséges, de ez is én vagyok. Legalábbis egyelőre, mert ez a kiképző szépen, lassan, biztosan és könyörtelenül kiöli belőlem ezeket a rossz berögződéseket. 

Olyan érzésem van, mintha egy sártengerbe ragadva próbálnék evickélni. Mindig amikor már egy kis levegőért jutnék, kétszer annyi szutyok zárja el a légzőszerveimet.

És aztán jön a kérdés: - Na? Még mindig jó minden? 

- Mondjuk. 

- Akkor fulladj meg!

Közlöm a drága jó Égiekkel és a Mindenható Atyával, meg a sleppjével akik most örömüket lelik ebben a macska-egér játékban (vagy fogalmazhatnék úgyis, hogy az én keresztre feszítésemben-aztán másszak le ahogy akarok... de ugye ilyet nem mondok, mert nem vagyok mártír), hogy én meg az elveim, köszönjük szépen jól vagyunk és olyan kemények vagyunk, mint a márványos, napon száradt, egy hetes kutyaszar. 

- Még kérdés?

- Bírod még?

- Ülj le, egyes!

.....

És még mindig pozitív vagyok, látni? Ebben az egész megtestesült, kenyérre kenhető negatív masszában néha egy dühöngő őrültté válok, olyan leszek mint egy pattogó, égő tűzifa. (Nem ér hozzá érni!) Volt, igen volt olyan nap, amit hagytam úgy eltelni, hogy nem egy jó szó, de még csak egy pozitív gondolatot sem hagytam szabadjára engedni. És ezzel szemétdombra vágtam a fejben megírt bibliámat, aminek én vagyok a szerkesztője, vágója, lektora és olvasója is egyben. Kelleni fog idő, míg ezt a későbbiekben majd megbocsátom magamnak, de hát ez van. 

Viszont még mindig kapargatom a felszínt. Újabb és újabb sárkupac telíti be a nyelőcsövemet (a mai nap volt a bónusz --> jutott a szemembe is), de az, hogy most ezt leírtam, bizonyíték arra, hogy még élek, és lassan majd szépen előbújik bennem az állat.  Ha-ha. 

Ám ha néha egy kicsit megerőltetem magam, tudok én igazi nagy fordulatokat hozni. Készülök rá, hogy az az állat ne akarjon majd vicsorogni, ne akarjon ugatni, ne akarjon széttépni valamit. Be fog menni a kutyakozmetikushoz és kér egy szőrfényesítést meg egy tollat a Köszönő-levélhez. Alázattal, illedelmesen.